Ha nőként odateszem az érzelmeimet, kimondom egyből, mi zajlik bennem, mi okoz feszültséget – az úgy látom hat. Megdöbbent, megállít, kizökkent, a másikat hirtelen belemeríti a mi állapotunkba, ezért már nem tud nem megérteni. Nagyon erőssé, igazzá és őszintévé válik így egy konfliktushelyzet, mert felszabadulnak amúgy ki nem mondott dolgok, elhallgatott feszülések. Azt vettem észre, hogy az érzelmeink kimondása következtében spontánul feldolgozódik-kidolgozódik a feszültség, valamilyen váratlan azonalli megoldás kínálkozik bennünk. Nem kiszámított, szándékosan irányított szituációról van szó, ezért nem is midig értjük a történéseket. De az őszinte kiáradás következtében egyből jön a válasz, és összeáll az eddig bonyolultnak tetsző kép, jön a felismerés és a megértés. Csak bíznunk kell ebben az erős érzelmiségben, hogy magától is jól megoldódnak a dolgok: mert jelen vagyunk, benne vagyunk, részt veszünk a helyzetben. Nem határolódunk el, nem zárjuk be a szívünket, a hallgatással nem blokkolunk le feltörni kívánkozó érzéseket. Hanem épp: előhívjuk, elfogadjuk, szabadon engedjük, szeretjük. És ez hat.
